A milliomos kirúgta a házimunkását… mígnem kerekesszékes fiai megkérték, hogy nézzen a kamerákba
2. RÉSZ
Alexandre néhány másodpercig nem mozdult.
Az egész teste dermedtnek tűnt, mintha fia szavai épp most nyitottak volna ki újra egy ajtót, amelyen félt átlépni.
Véronique a maga részéről hirtelen elsápadt.
– Milyen kamerák?
Lucas felé fordította a székét.
– Azok, amiket apa szereltetett fel a baleset után. Tudod, amikor azt mondtad, hogy a ház már nem biztonságos.
Théo, Véronique fia kuncogni próbált.
Huszonnégy éves volt, túl drága órája, túl fehér inge, és az a lágy arrogancia áradt belőle, amely azokra az emberekre jellemző, akik soha nem fizettek a hibáikért.
– Őszintén szólva, Lucas, túl sok sorozatot nézel.
De a hangja remegett.
Sándor nem szólt semmit.
Átment a folyosón a biztonsági szoba felé.
A dolgozók félreálltak.
Véronique tiltakozva követte.
– Komolyan nem fogsz videókat átnézni egy otthoni gondozó védelmében? Ez nevetséges. Kezded elveszíteni az eszedet, szegény barátom.
Alexandre nyitotta ki az ajtót.
Hugo és Lucas mögötte léptek be.
A képernyőn a házszerelő megtalálta az előző napi képeket.
23:42.
Véronique megjelenik az iroda folyosóján.
Körülnéz.
Belép.
23:47.
Egy kis kék bársonydobozzal távozik.
Lucas a szája elé kapta a kezét.
Hugo olyan erősen szorította a kerekesszéke kerekeit, hogy az ujjai kifehéredtek.
00:08.
Théo megjelenik a szervizfolyosón.
Kulccsal nyitja ki Camille szobáját.
Belép.
1 perccel később kijött, doboz nélkül.
Senki sem szólt semmit.
Még a szolgák sem mertek már lélegezni, akik az ajtó közelében kuporogtak.
Alexandre érezte, hogy valami összeomlik benne.
Nem csak a nővérében bízik.
Valami mélyebb.
Épp most vette észre, hogy újrakezdte.
Megint elmenekült.
Megint a könnyebb utat választják.
Megint hagyta, hogy más döntsön helyette.
És ezúttal összetörte az egyetlen embert, aki vissza tudta csalni a mosolyt a gyermekei arcára.
Véronique megpróbálta visszatenni a maszkját.
– Alexandre, figyelj rám. Én tettem érted. Az a lány túl közel jött. Ki akarta használni a gyengeségedet.
— Nem.
A hangja nyugodt volt.
Hirdetés
Túl csendes.
— A pénzért csináltad.
Théo hátrébb lépett.
– Anya kért meg, hogy csináljam meg. Csak azt akartam…
Veronique visszafordult hozzá.
– Fogd be a szád, te idióta!
Hugo a széke karfájára ütött.
– Undorító vagy.
Lucas dühösen sírt.
– Camille megtanított minket felállni járás nélkül. És te, te mélyebbre akartad lerántani, mint a földet.
Alexandre felvette a telefonját.
– Biztonsági őrök. Vigyék ki a húgomat és a fiát a házból.
Véronique idegesen felnevetett.
– Ugye nem rúgsz ki a házadból egy kis alkalmazott miatt?
– Nem miatta kergetlek el.
Egyenesen a szemébe nézett.
– Azért űzlek el, mert elloptad halott feleségem ékszereit, manipuláltad a fiamat, megaláztál egy ártatlan nőt, és másodszor is tönkretetted a gyerekeimet.
– Alexandre, a húgod vagyok.
– És holnap az ügyvédeim feljelentést tesznek.
Véronique kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán.Folytatás…
