Elmentem, hogy felvegyem a feleségemet és az újszülött ikreket a kórházból, csak a babákat és egy cetlit találtam
Amikor megérkeztem a kórházba, hogy hazahozzam a feleségemet és az újszülött ikreket, a szívem tele volt várakozással.
Ehelyett pusztító sokk érte: Suzie elment. Csak egy rejtélyes megjegyzés maradt, és miközben a lányaimmal törődtem a rejtély megfejtése közben, olyan titkokat tártam fel, amelyek összetörték a világomat.
A kórházba vezetve nem tudtam visszatartani az izgalmamat. Léggömbök lobogtak mellettem, és elmosolyodtam a gondolatra, hogy újraegyesítsem a családomat.
Suzie annyi mindent elviselt a terhesség alatt – megérdemelte, hogy hazajöjjön egy óvodába, tele szeretettel és az általam készített vacsorával.
De amikor beléptem a szobájába, lefagytam. A lányaim mélyen aludtak a ládájukban, de Suzie-t nem találták sehol.
Egy cetli hevert az asztalon, és a szavai borzongtak: „Viszlát. Vigyázz rájuk. Kérdezd meg anyádat, MIÉRT tette ezt velem.
A zavarodottság pánikba fordult. Mit tehetett volna anyám? Suzie boldognak tűnt – igaz? Válaszokat kértem a nővérektől, de azt mondták, hogy reggel kijelentkezett, azt állítva, hogy tudom. Remegve vittem haza a lányaimat, száguldott az agyam.
A házban Mandy anyám üdvözölt, sugárzott, és egy rakott edényt tartott a kezében. Öröme riadalommá változott, amikor feléje nyomtam a cetlit. – Mit csináltál? követeltem.
A lány megtántorodott, és azt állítja, hogy ártatlan, de nem tudtam elhessegetni a gyanúmat. Anyám mindig is kritikus volt Suzie-val szemben, de vajon tényleg odáig ment, hogy elűzte?
