ÚJSZÜLETETT IKREIVEL JÖTTEM HAZA, HOGY MEGTALÁLHATOK KICSERÉLT ZÁRAT ÉS JEGYZET.
– Anya nagyon rosszul van. Be kell vinnem a kórházba. Nem tudlak felvenni – mondta rohanó hangon.
Csalódottan, de próbáltam higgadt maradni, taxit hívtam.
Mikor hazaértem lefagytam. Bőröndjeimet és táskáimat a küszöbre dobták. Közeledtem az ajtóhoz, és kiáltottam: – Derek? de nem jött válasz.
Kipróbáltam a kulcsomat – nem működött. A zárakat cserélték. Leesett a gyomrom. Ekkor láttam, hogy az egyik táskára felragasztották a NOTE-t.
Annyira megdöbbentem, hogy egy pillanatig fel sem fogtam, milyen hideg a szél a bőrömön, vagy hogy Ella és Sophie a takarójukba csomagolva nyöszörögni kezdett. Még szorosabban húztam köréjük a takarót, és lehajoltam, hogy elolvassam a cetlit:
– Elnézést. Ezt már nem tudom megtenni. elmentem. Maradjon barátjával vagy családjával, amíg rá nem jön a dolgokra.”
Megpördült a fejem. Mit is jelentett ez? Derek hirtelen úgy döntött, hogy ki akar lépni a házasságunkból és az otthonunkból?
Mindössze három éve voltunk házasok – és éppen volt két gyönyörű lányunk. Persze a pénzügyeink szűkösek voltak.
Persze voltak vitáink, mint minden párnak. De ilyen drasztikus dolgot tenni azon a napon, amikor hazajöttem a kórházból? Szürreális érzés volt.
