Az őrök már rohantak felé, de az első balerina hirtelen megdermedt, amikor a lány táncolni kezdett.
A Bolsoj Opera gálaestet rendez, ahol a művészeti elit képviselői állva várják az érkezőket.
A karmester felemeli a pálcáját, hogy megkezdje az év egyik legjelentősebb előadását, amelyben a főszerepet a híres balerina, Isabella, a modern balett elismert sztárja játssza.
Az előadást azonban hirtelen félbeszakítja egy kislány váratlan megjelenése a színpadon.
Mezítláb van, egy régi, kopott ruhában, és az imázsa szöges ellentétben áll a színház luxusával.
Az őrök megpróbálják kivenni, de a lány nem mozdul, mozdulatlanul áll a fényes reflektorok fényében.
Ahelyett, hogy kiadná a parancsot a zene folytatására, a karmester leállítja a zenekart.
Észrevesz valami furcsa és lenyűgöző dolgot a gyermek testtartásában.
Amikor a lány mozogni kezd, az egész terem mintha megdermedne: léptei nem tűnnek gyerekesnek vagy esetlennek – ez egy hibátlanul előadott klasszikus balett, tele pontossággal, érzelemmel és a korához képest lehetetlen technikával.
A közönség a gúnyolódástól a teljes ámulatig jut el.
Isabella az árnyékból figyeli az eseményeket, és rémülten döbben rá, mi történik: előtte egy elveszett koreográfia, a «A hattyú siralma» hever – egy legendás mű, amelyet Clara, egykori balerina és a karmester tanítványa alkotott.
Ez a felfedezés fájdalmas sokkként érte a karmestert, mivel Clara, az előadás szerzője, sok évvel ezelőtt tragikus balesetet szenvedett, és már nem tudott táncolni.
A tánc megjelenése arra utal, hogy a múlt még nem zárult le.
A lány befejezi a táncát, és felfed egy megdöbbentő igazságot: ezt a koreográfiát az édesanyja adta át neki, hogy napvilágra hozza, mi is történt valójában.
Mindenki előtt azzal vádolja Isabellát, hogy ő okozta Clara balesetét, hogy kisajátítsa hírnevét és elfoglalja helyét a balett világában.
Botrány tör ki a színházban. Izabella kétségbeesetten tagad mindent, próbálja menteni a hírnevét, de a nagyherceg, a színház mecénása közbelép.
Megerősíti, hogy új bizonyítékok vannak, köztük egy volt szerelő vallomása, amelyek közvetlenül a nő bűnösségére utalnak.
Kiderül az igazság. Isabellát letartóztatják és rendőri kísérettel elvezetik, miközben hírneve a nyilvánosság szeme láttára romlik meg.
A fináléban kiderül, hogy a lány Clara lánya. Megható jelenet következik:
Clara távolról, kerekesszékben jelenik meg a teremben, még mindig a tragédia utóhatásaival élve.
A karmester, mélyen megdöbbenve, úgy dönt, hogy folytatja a zenét, és az utolsó darabot a lánynak ajánlja.
A zenekar újra játszani kezd, és a lány ismét táncol – már nem idegenként a színpadon, hanem a végre győzedelmeskedő igazságosság szimbólumaként.
Az egész terem feláll, megdöbbenve az igazságtól, a művészettől és az igazságszolgáltatás régóta várt helyreállításától.
