…belépett a zuhanykabinba, és hátulról átkarolta a mostohafiát. Tenyerei lassan simogatták feszes hasát, mintha minden egyes izmát végigfuttatták volna.
Közvetlenül felesége temetése után Artyom hazavitt egy fiatal lányt.
— Ő itt Elya. „Ő lesz az újdonsült anyád” – mutatta be tizenöt éves fiának, Denisnek.
— Apa… Komolyan mondod? Megőrültél? Hogy tehetted ezt velem és az anyámmal? Általában ilyen helyzetekben gyász szokott lenni! Már rákattansz valakire?
— Fiam, hogy mondhatsz ilyet? Nem vagyok áruló vagy gyilkos, ahogy valószínűleg gondolod. Az élet csak megy tovább.
— Élet? Még azt sem vártad meg, hogy a föld rátelepedjen a koporsójára! Lehet, hogy te is a megrendelő voltál? Nézd, milyen gyorsan felszabadult a hely!
— Dénes! — Artem élesen felemelte a hangját. – A rendőrség megtalálta a gyilkost. Miért mondod ezt?
— És én megkeresem a vevőt. Ha megszerzem a bizonyítványomat, jogi egyetemre megyek, és akkor majd a végére járok ennek az ügynek. És mindenért te fogsz fizetni.
— Mi bajod van?! – Artjom megrázta a fejét. — Én is gyászolom az édesanyádat. De nem állhatunk mozdulatlanul. Régóta kapcsolatban vagyok Elyával. Az itteni megjelenése nem véletlen.
– Ő idegen számomra. És bárhol éljen, csak ne itt. Nem akarom látni ezt a varjút, ami azért jött, hogy csipkedje a családomat.
– Menj ki a szobából, Denis! – mondta határozottan az apa, és a lépcsőre mutatott. – Szokj hozzá. Elya marad.
Denis nem vitatkozott tovább. Rájött, hogy az apja ma nem hallja őt. Némán megfordult és visszament a helyére.
Később, amikor egyedül maradtak, Eleanor felsóhajtott:
— Artyom, mondtam már, túl korai lenne idehozni. Nem bírtad Denis-t. Soha nem fog elfogadni engem. Inkább küldd el a szüleidhez.
– Nem – válaszolta Artem határozottan. — Együtt fogunk élni. Mindhárom. Idővel megszokjátok majd egymást. Ez nem vita tárgya.
Eleanor lenézett. Már régen eldöntötte magában, hogy nincs visszaút. Voronyezsi otthona zárva volt előtte, Moszkva pedig egy teljesen más, gazdag életet ígért.
Egy idősebb barátja, akivel ideiglenesen együtt élt, bemutatta Artjomnak egy társasági bulin. Ruhák, frizura, imázs — mindent megcsináltak érte. És ez a kép működött: Artjom el volt varázsolva. Magához vette, majd hamarosan a saját lakásába költöztette.
De Denis számára Eleanor idegen volt. Nem csak úgy figyelmen kívül hagyta; Hívatlan vendégnek tekintette, mint egy árnyék, amely behatolt a múltjukba. És ő viszont igyekezett kedves lenni, bár hideg gyűlöletet érzett a tekintetében.
Négy év telt el, és Eleanor egyre többet kezdett gondolkodni a gyermekvállaláson. Azt akartam, hogy újra hallatszódjon a gyerekek nevetése a házban. De semmi sem alakult köztük és Artjom között.
– Elka, várjunk! – unszolta a férje. – Minden előttünk áll. Egészségesek vagyunk, csak idő kell hozzá.
De Eleanor nem hitt az „időben”. Tudta, milyen félni attól, hogy elveszít mindent, amit hazugsággal és türelemmel szerzett. Attól félt, hogy Artjom talál majd egy fiatalabbat, aki fiút vagy lányt szül neki. Elmondta a barátjának az aggodalmait.
„Akkor vegyél el egy gyereket valaki mástól” – javasolta a meglepetés árnyéka nélkül. – Például Stastól, az élettársamtól. Gyönyörű, egészséges, edzőterem — minden rendben van.
— De Artyom csinálhat egy tesztet, és kirúghat minket.
— Akkor gondold meg magad. Csak ne késlekedj – amíg fiatal és szép vagy, van esélyed a közeledben maradni.
Eleonóra elgondolkodott rajta. Megvoltak a saját tervei. Még nincs kész, de belül már parázslik. Csak mosolygott, és elképzelte, hogyan fog egy nap mindent elmesélni a barátjának.
Az évek során Denis sokat fejlődött. Borosta jelent meg az arcán, alakja megerősödött — a szakaszon végzett rendszeres edzés eredményt hozott. Magasabb lett a vállában, szélesebb a mellkasa, amire nagyon büszke volt. Külsőre apja pontos másolata volt, csak fiatalabb, frissebb és jóképűbb.
Azon az estén Eleanor otthon várta a férjét, de váratlanul felhívta, és azt mondta, hogy sürgősen el kell indulnia a távoli moszkvai régióba — az ügyfél jóváhagyását követelte egy vidéki vadászházban lévő projekthez. Megígérte, hogy reggel visszajön, és egyenesen az irodába megy.
Denis későn érkezett. Késlekedés nélkül felment a szobájába. Eleanor is felment az emeletre. A hálószobában átöltözött egy átlátszó köntösbe, ami nem sok teret engedett a képzeletnek, és elindult mostohafia szobája felé.
A résnyire nyitott fürdőszobaajtó mögül folyó víz hangja hallatszott. Egy pillanatig habozott, de aztán csendben belépett. Amikor a nő meglátta Denist a zuhany alatt, lassan hátulról odalépett hozzá, és megragadta a vállát. Kezei lecsúsztak a hasán, gondosan számolva minden egyes feszült kockát.
A férfi először megdermedt, de aztán hirtelen megfordult és magához húzta a lányt. Abban a pillanatban semmire sem gondolt: sem a rokonságra, sem a következményekre. Csak fiatalság, kavargó érzelmek és fékezhetetlen vágy az élet után.
A reggel csendben és a történtek felismerésével kezdődött. Az ő ágyában ébredtek fel.
— Mi fog most történni? – suttogta Eleonóra.
– Semmi sem változott – felelte Denis hidegen. — Te akartad, én nem utasítottam vissza. Mostohaanyaként közömbös vagy számomra, de nőként vonzó vagy.
De többé már nem. Van barátnőm, csak még nem jutottunk el odáig. Ha vissza akarsz jönni, kopogj. Közben jobb hazamenni. Nincs szükségem most problémára az apámmal.
Amikor Artjom hosszabb ideig üzleti úton volt, továbbra is találkoztak. Kapcsolatuk inkább egy kísérlet volt, mint egy érzés. De az eredmény nem sokáig váratott magára
— Eleanor teherbe esett. Először a klinikára ment, ahol az orvosok közölték vele a jó hírt: ikrek születtek. A nő regisztrált, és csak ezután döntött úgy, hogy mindent elmond Denisnek.
– Azt hiszed, tőled származnak? – kérdezte reménykedve a hangjában.
— Valószínűleg igen. Ennyi idő után – és csak úgy… – egy pillanatra megállt. — És mit fogsz tenni?
— Majd szólok Artjomnak. Nem fog ellenőrizni, ugye?
— Talán mégsem fog. És ha úgy dönt, akkor lesznek problémáid.
— Ez nem fog megtörténni. Voltunk egy kivizsgáláson, biztos volt benne, hogy egészséges. Azt fogják hinni, hogy csak véletlen egybeesés.
— Szóval szándékosan tetted? – Denis figyelmesen nézett rá.
– Igen – válaszolta őszintén a lány. – Azt akartam, hogy a gyerek a tiéd legyen. Akkor most mi van? Odamész ezzel az apádhoz?
— Nem. De van egy dolog, amit tudnod kell. El sem tudod képzelni, milyen mélyre nyúlik a családunk történelme.
Szünetet tartott, majd folytatta:
— A nagyapám alapította ezt a céget. Amikor kicsi voltam, anyám szerelmes volt egy gazdag férfiba. Teherbe esett, de a férfi elhagyta. Könnyek között jött a nagyapjához.
Abban az időben Artyom egy átlagos alkalmazottként dolgozott — okos és szorgalmas. A nagyapám azt javasolta, hogy vegye feleségül az anyámat. Beleegyezett. Kilenc hónappal később megszülettem.
Mindenki Artjomot tekintette az apjának. Valójában steril. Csak az orvos és az anya tudta ezt. Sikerült végrendeletet készítenie, amely szerint minden rám száll. Artjom dühös volt.
Szinte biztos vagyok benne, hogy köze volt a halálához. Csak nem számoltam ki rendesen. Okosabbnak bizonyult.
Eleanor hallgatta, és minden egyes mondatnál elsápadt.
— Szóval, mit tegyek most? — suttogta a lány.
— Szerintem abortuszt kellene csináltatnod. Több tanácsot nem adok. De én magam nem akarlak téged. Sem feleségként, sem mostohaanyaként.
– Nem – mondta határozottan. — Szülni fogok. És elmondom Artyomnak az igazat. A gyerekek a tiéd, de ő sosem fogja megtudni. Nem merne kidobni.
– A te dolgod – vont vállat Denis. — És nem foglak feleségül venni. És én sem foglak megvédeni. Hazug vagy és kalandor. Ha szülsz, legyen a lelkiismereted dolga. Csak ne reménykedj abban, hogy apám valaha is elismeri majd ezeket a gyerekeket a sajátjának.
Eleanor sokáig gondolkodott. Amikor Artyom visszatér, mindent elmesél neki. Legyen, ami lesz.
De a sors másképp rendelte.
Másnap hívást kapott a rendőrségtől:
— A férjét letartóztatták. Az anyósod meggyilkolásával kapcsolatban. Bűnösnek találták. Rámutatott a vevőre is – kiderült, hogy Artem volt.
Így Artjom rácsok mögé került, Eleanor pedig a házában maradt. Denis először azt akarta, hogy a nő elmenjen, de látva a helyzetét, meggondolta magát. Nem dobhatott ki egy terhes nőt, különösen nem olyat, akit ilyen kapcsolat fűz hozzá.
Idővel furcsa együttélés alakult ki közöttük. A közelség megmaradt, bár egyre ritkább lett. Barátnője, Nika végül a háttérbe szorult, majd teljesen eltűnt az életéből.
Denis átvette az üzlet irányítását, amelyet édesanyja végrendeletében ráhagyott. Az egyetemi tanulmányok kéz a kézben jártak a munkával. Nem bízott senkiben aláírási joggal, és személyesen jelen volt minden ügyféltalálkozón.
Nehéz volt, de sikerült neki. Fokozatosan megtanultam irányítani, döntéseket hozni, és az életem ura lenni.
Mivel nem bízott Eleanorban, Denis úgy döntött, hogy biztonságosra megy. Felbérelt egy magáncéget, hogy rejtett térfigyelő kamerákat szereltessen fel a házban.
A felvétel egyenesen a laptopjára került, ami jelszóval volt védve – csak ő láthatta. Azon a napon, amikor elvittem Elyát vásárolni, az utolsó műszaki munkálatokat végezték el a házban.
A következő lépés a régi személyzet visszatérése volt: egy házvezetőnő és egy szakácsnő, egy középkorú férfi. Ezen kívül megjelent két biztonsági őr is, akiknek állítólag műszakban kellett volna dolgozniuk és a vendégházban kellett volna lakniuk.
Ez még Denis anyja életében is így volt, amíg Artyom halála előtt mindenkit kirúgott – éppen abban a pillanatban, amikor a saját otthonában megölték. Abban az időben Artyom üzleti úton volt, Denis pedig egy nyári táborban.
Denis időnként átnézte a felvételeket. Nem vett észre semmi gyanúsat: Eleanor természetesen viselkedett, mintha semmit sem titkolna.
Néha meglátogatta egy barátja, leültek a nappaliban, teáztak és beszélgettek. Amikor megkérdezte, hogy van, Elya egyszerűen így válaszolt:
– Megőrülök Denisért. Ez az első igazi szerelem. Szeretnék boldog lenni vele és megszülni ezeket a babákat… De még mindig hidegen viselkedik velem szemben.
A barátom csak azt tanácsolta, hogy legyek türelmes:
— Ha jól érzi magát veled az ágyban, a többi majd idővel jön.
Ezek a szavak a felvételen keresztül jutottak el Denishez, és meglepték. Úgy döntött, próbára teszi Eleanort, és őszinte beszélgetésre hívja ki.
– Miért jöttél Moszkvába? — kérdezte egy napon.
Egy pillanatra megállt, mintha egy rég elfeledett történetet idézne fel.
— Csak elszöktem. Akkoriban a barátnőm elhagyta Voronyezst, hogy meglátogassa a szüleit. Épp akkor végeztem az iskolával, és a mostohaanyám takarítónőnek küldött egy boltba dolgozni.
Szerettem volna továbbtanulni és képzettséget szerezni, de a bizonyítványom hirtelen eltűnt. Elfogadtam a barátnőm ajánlatát, és elmentem vele. Az élettársával élt együtt, aki túl gyakran nézett rám.
Nem akartam visszamenni a mostohaanyámhoz, vagy egy ilyen családi rémálomhoz. És Artjom a megfelelő időben jelent meg — kiútként a helyzetből.
— Szóval őt választottad… kétségbeesésből?
— Pontosan így. De soha nem akartam rosszat anyádnak. És nem ígért nekem semmit.
Dénes elgondolkodott ezen. A helyzet kezdett tisztulni.
— Rendben. A gyerekek érdekében hivatalosan is be kell jegyeztetnünk a házasságot. De házasságra ne is gondolj. Kötelességből teszem ezt, nem szeretetből.
– Nem érdekel – felelte Eleanor halkan. – El sem tudom képzelni az életemet sehol nélküled.
— Csak azt ne mondd, hogy szeretsz. Még mindig nem fogom elhinni.
– Nem fogom – egyezett bele, és lesütötte a tekintetét. Valójában már régóta több volt közöttük, mint pusztán egy megállapodás. De nem mondta ki hangosan. Sőt, ő és Artyom már hivatalosan is beadták a válókeresetet.
Így hát Denis feleségül vette Eleanort. Nem szenvedélyből, nem romantikából, hanem azért, hogy törvényes házasságban szülessenek gyerekek. Nem szeretett iránta, de felelősséget érzett érte. És hálás volt neki a lehetőségért, hogy új életet kezdhessen.
Idővel minden megváltozott. Eleanor ikreknek adott életet — egy lánynak és egy fiúnak. Denis életében először tartotta a karjában gyermekeit, és rájött, hogy készen áll arra, hogy új családot alapítson értük.
Hazatérve feleségével és gyermekeivel, megmutatta Elának az előre elkészített szobákat: rózsaszín a lányának, kék a fiának. Már két dada várt a házban, készen arra, hogy segítsenek a fiatal anyának.
Azon az éjszakán, amikor a gyerekek békésen aludtak, Denis lefeküdt a felesége mellé, és először mondta:
— Elka… Régóta szeretlek. Csak nem akartam ezt korábban bevallani magamnak.
Mosolygott, és lehunyta a szemét.
— Éreztem. És már el sem tudom képzelni az életem nélküled.
Több év telt el. Ez idő alatt kapcsolatuk mélyebbé és komolyabbá vált. Ami ravaszsággal, hazugságokkal és számítással kezdődött, valósággá nőtte ki magát.
Megtanultak együtt lenni, gondoskodni egymásról és gyerekeket nevelni. És bár a bizalomhoz vezető út hosszú volt, ők megcsinálták. Együtt.
