Egy elveszett kiskutya betévedt a rendőrőrsre – percekkel később rájöttek, miért van ott
A kis kölyök úgy ügetett be az állomásra, mintha övé lenne a hely, füle csapott, farokcsóválva. Nincs nyakörv, nincs póráz – csak nagy, kíváncsi szemek és egy játékos energia, amitől az egész szoba mosolyog.
Daniels rendőr kuncogva hajolt le. „Nos, szia, haver. Elvesztetted?»
A kölyökkutya erre úgy reagált, hogy felugrott az asztalra, és mancsával a tiszt arcába csapott, a többi zsaru pedig nevetést kapott.
De aztán valami megváltozott.
Az egyik tiszt megragadta a rádiót, és az arckifejezése elkomolyodott. – Nézze meg a hiányzó jelentéseket – mondta.
Néhány perccel később a szoba elcsendesedett.
Mert ez a kutyus nem egyszerűen elveszett.
Egyenesen valamihez vezette őket, amire nem számítottak.
A kölyökkutya, egy piszkos kis terrier keverék, egyik szemén fehér szőrfolttal, halkan nyöszörgve rángatta Daniels rendőr nadrágszárát.
Ez nem egy figyelmet kereső kutya játékos nyafogása volt – sürgős volt, szinte kétségbeesett.
