Miután 50 év szolgálatot szentelt egyházának, nagymamám semmiben nem maradt, amikor támogatásra volt szüksége – és az akarata tökéletes visszatérést hozott.
Eleanor közel öt évtizeden át teljes szívvel a templomnak szentelte magát, amely második otthona volt.
Csendes, szerény és szerény, életét mások szolgálatának szentelte – anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várt volna.
Mégis, amikor az élet nehézségei támadtak, és éppen annak az intézménynek a támogatására volt szüksége, amelynek felépítésében segített, Eleanor azon kapta magát, hogy elhagyták.
Későbbi éveinek csendjében kimondatlan szomorúsága és méltóságteljes rugalmassága erősebben visszhangzott, mint bármely prédikáció valaha is képes volt rá.
Eleanor nem kereste a reflektorfényt. Kezdettől fogva az önzetlen szolgálat szellemét testesítette meg.
Déli baptista gyülekezetének oszlopa volt, arról volt ismert, hogy korán érkezett és későn maradt, mindenhol kitöltött, ahol kellett, és ezt olyan kegyelettel és odaadással tette, amely kivívta a körülötte lévők csendes csodálatát.
Legyen szó egy beteg óvodai dolgozó fedezéséről, a társasági vacsorákhoz extra rakott ételek készítéséről, vagy a templomi furgon vezetéséről elvonulásokon és kórustúrákon, Eleanor elkötelezettsége rendíthetetlen volt.
Hozzájárulását nem nagy gesztusokban vagy nyilvános elismerésekben mérték, hanem az apró kedves cselekedetekben, amelyek megvilágították mindenki életét, akit megérintett.
A közösségben egyszerűen „Gran Eleanor” néven ismerték – egy nő, akinek jelenléte állandó volt, mint a felkelő nap, akinek alázatos mosolya és meleg viselkedése a gondoskodás és a szeretet néma ígérete volt.
Eleanor közel öt évtizeden át teljes szívvel a templomnak szentelte magát, amely második otthona volt. Csendes, szerény és szerény, életét mások szolgálatának szentelte – anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várt volna.
Mégis, amikor az élet nehézségei támadtak, és éppen annak az intézménynek a támogatására volt szüksége, amelynek felépítésében segített, Eleanor azon kapta magát, hogy elhagyták.
Későbbi éveinek csendjében kimondatlan szomorúsága és méltóságteljes rugalmassága erősebben visszhangzott, mint bármely prédikáció valaha is képes volt rá.
