OLYAN KÉRDÉST FELTETTE A TISZTSÉGÉNEK
A hívás „zavar egy lakóhelyen” címmel érkezett. Semmi szokatlan hétköznap reggel. Amikor Daniels rendőr felállt, a bejárati ajtó nyitva volt, a szomszédok a tornácról figyeltek.
Egy kisfiú mezítláb állt az udvaron, piros ingben és olyan papucsban, ami minden lépésnél a járdának csapódik.
Daniels lassan, széttárt kezekkel közeledett.
– Jól vagy, haver? – kérdezte gyengéden.
A fiú bólintott, de lehetett látni, hogy nem.
Nem sírt. Nem futott. Csak felnézett erre a mellényes és sötét napszemüveges férfira, és azt kérdezte: „Te vagy az, aki elviszi az apákat?”
Daniels megdermedt.
A fiú újabb lépést tett előre. – Mert múltkor a férfi egyenruhában volt. Mint a tiéd.
Kiderült, hogy a gyerek mindenre emlékezett abból az éjszakából, amikor az apját letartóztatták – milyen hangos volt, mennyire félt az anyja, milyen gyorsan tűntek el a villogó fények az utcán.
És most egy újabb érv. Újabb telefonhívás. Egy másik tiszt a fűben állt.
Daniels letérdelt.
