Vonatút és egy hozzáértő kutya
Sam kedvesen hallgatott, és azt mondta: „Néha a legbátrabb dolog, amit tehetsz, az az, hogy elsétálsz.”
Buddy halk ugatása mintha egyetértett volna. Mire elmentem, valami megváltozott bennem. Sam átnyújtott egy üzenetet egy idézettel:
„A bátorság nem mindig ordít. Néha az a halk hang, amely a nap végén azt mondja: »Holnap újra megpróbálom.«”
Amikor hazaértem, nem gyógyultam meg teljesen, de könnyebbnek éreztem magam, és újra elkezdtem írni. Később láttam, hogy Samet és Buddyt önkénteskednek egy állatmenhelyen, és csatlakoztam hozzájuk.
Buddy úgy rohant oda hozzám, mintha soha nem mentem volna el onnan. Az, hogy másokon segítettem, segített újra megtalálni önmagam.
Hónapokkal később, amikor Sam meghívott egy újabb elvonulásra, habozás nélkül igent mondtam.
Buddy nem csak egy kutya volt; egy vezető, aki megtanította nekem, hogy a gyógyulás a bizalommal, a kedvességgel és a segítségnyújtással kezdődik.
