A bálterem kristálycsillárok alatt ragyogott, miközben pezsgőspoharak csillogtak az elegáns kezekben.
Halk zenekari zene lebegett a csiszolt márványpadlón.
Elena némán állt a családja mellett egy fehér selyemruhában.
Tökéletes testtartás.
Tökéletes nyugalom.
Majd-
⚡ egy borospohár csapódott a mellkasának.
Mélyvörös bor fröccsent hevesen a fehér szövetre.
Zihálás hasított be a bálterembe.
Az anyja lassan leengedte az üres poharat.
„Nézd, mit csináltattál velem.”
A zenekar azonnal meghalt.
Elena bátyja vigyorogva ült a vendégek mellett.
– Menj, öltözz át – nevetett halkan.
„Olcsónak tűnsz.”
Néhány ideges vendég kuncogott.
Mások elfordították a tekintetüket.
De Elena nem reagált.
Nincsenek könnyek.
Nincs harag.
Semmi.
⚡ NYOMD BE az arcába.
Hideg.
Ellenőrzött.
Majdnem érzelemmentesen.
Aztán megfordult és egyedül elsétált.
Sarkai élesen visszhangoztak a bálterem hideg folyosóján.
A hatalmas garázsajtó becsapódott mögötte.
Most először –
Megváltozott a légzése.
Gyors.
Összpontosított.
Egy régi, fekete katonai bőrönd felé sétált, ami halvány fénycsövek alatt rejtőzött.
Kinyitottam.
Belső-
nem ruhák.
Nem ékszerek.
⚡ Katonai egyenruha.
Sötétzöld.
Díszített.
Érintetlen.
Az ujjai gyorsan mozogtak.
Pontos.
⚡ KÖZELI KÉP — ezüst csillagok kapcsolódnak a vállára.
KATTINTS.
KATTINTS.
A hang úgy visszhangzott, mint a lövések.
Minden megváltozott.
Pillanatokkal később –
A bálterem ajtaja lassan újra kinyílt.
A vendégek először alig pillantottak fel.
Aztán a terem elkezdett elcsendesedni, asztalról asztalra.
Elena teljes katonai díszegyenruhában lépett vissza a házba.
Tökéletes testtartás.
Tökéletes kontroll.
Érinthetetlen.
A pezsgőspoharak megfagytak a levegőben.
