A Pareidolia lenyűgöző jelensége: Arckeresés váratlan helyeken
Előfordult már, hogy arcokat látsz véletlenszerű tárgyakban? Ez egy lenyűgöző jelenség, az úgynevezett pareidolia.
Agyunk figyelemre méltó képességgel rendelkezik, hogy a formákat, mintákat és még a hangokat is értelmes dologként értelmezze – gyakran arcként.
Emiatt láthatunk állatokat bolyhos felhőkben vagy arcokat a sziklák között. Meglepő módon még a kopott csempepadló is felfedheti a halvány arcot, ha közelebbről megvizsgáljuk.
A pareidolia egy pszichológiai és vizuális észlelés, ahol agyunk felismeri az ismerős mintákat, különösen az arcokat, véletlenszerű dolgokban.
Ez a képesség abból az elsődleges igényünkből fakad, hogy azonosítsuk barátainkat, ellenségeinket és másokat. Agyunk képes felismerni az arcokat, még akkor is, ha azok valójában nem léteznek.
Ha közelebbről megvizsgálja a képet, észreveheti, hogy a csempe durva textúrája egy arcot alkot szemekkel, orrral és szájjal.
A „szemek” sötétebb foltokként, az „orr” foltként, a „száj” pedig halvány görbületként jelenhetnek meg. Mintha a lapka rejtett karakterré változott volna, aki türelmesen várja, hogy észrevegyék.
A pareidólia eme magával ragadó példája egy közönséges csempét valami titokzatossá és művészivé varázsol, csodálkozást és talán egy kis kísérteties érzést is keltve.
