Örökbe fogadtam egy babát, akit a tűzoltóságon hagytak

Örökbe fogadtam egy babát, akit a tűzoltóságon hagytak

Örökbe fogadtam egy csecsemőt, akit a tűzoltóállomáson hagytak – 5 évvel később egy nő kopogtatott az ajtómon, és azt mondta: „Vissza kell adnod a gyermekemet”

Egy csecsemő apja lettem, akit öt évvel ezelőtt elhagyva fedeztem fel a tűzoltóállomásomon. A közös életünket teljesnek éreztük, amíg egy nő megrémülten be nem kopogott az ajtómon, és nem tett egy kérést, ami teljesen felforgatta a világomat.

Azon az éjszakán a 14-es tűzoltóállomás ablakai remegtek a szél üvöltésétől. Joe, a párom lépett be a szobába, miközben én a műszakom felénél jártam, és langyos kávét ittam. Az arca szokásához híven mosolygott.

A csészémre mutatott, és kigúnyolta: „Ember, fekélybe ittad magad azzal az iszappal.”

Ez koffein. Működik. – Ne kérj csodát – vágtam vissza mosolyogva.

Joe leült, és elkezdett egy magazint nézegetni. Odakint csend volt az utcákon, a nyugtalanító csend, amitől a tűzoltók idegesek. Ebben a pillanatban halk jajveszékelés hallatszott, amelyet a szél fölött alig lehetett hallani.

Joe felhúzta a szemöldökét. – Hallod ezt?

— Igen — válaszoltam, és már felálltam.