A férfiak megérkeztek a tóhoz horgászni, de hirtelen egy furcsa zacskót húztak ki a vízből, amiben valami ijesztő dolog volt.
A halászok szokás szerint elindultak a reggeli fogásukért: egy régi fa kenut és egy szakadt hálót.
Több mint tíz éve dolgoztak ugyanazon a helyen. Minden a szokásos módon ment. Az egyik férfi kicsit beljebb dobta a hálót, közelebb a nádas közelében lévő kanyarulathoz, ahol a pletykák szerint rengeteg hal volt ebben a szezonban.
Körülbelül fél óra telt el. Valaki már elkezdte a fogást egy dobozba tenni, amikor a halász valami furcsát vett észre a vízben.
A háló a háló széléről lógott – egy áramvonalas, puha tárgy, régi ruhába csomagolva. Első pillantásra úgy nézett ki, mint egy zsák föld vagy szemét. Meghúzta, és a kendő megfeszült, felfedve valami kerek és nehéz tárgy körvonalait.
A hajó elcsendesedett. A többiek álltak és nézték, ahogy lassan felemeli a leletet a víz fölé.
Egy arc vonásai látszottak a nedves kendőn keresztül – egy emberi arcé. Mindenki hátrált.
«Ez… ez egy fej…» motyogta az egyik halász.
Semmihez sem nyúltak. Kihívták a rendőrséget, és egy órán belül a part hemzsegett az egyenruhás emberektől. Kiderült, hogy az áldozat egy férfi volt, aki hetekkel korábban eltűnt.
Egy szomszédos faluból származott. A nyomozás megállapította, hogy különös kegyetlenséggel ölték meg és csonkolták fel. A holttest többi részét később a folyó mentén különböző helyeken találták meg.
Ez a felfedezés kulcsfontosságúvá vált egy nagy nyilvánosságot kapott ügyben: egy régóta gyanús falusi lakost vontak felelősségre a bűncselekményben.
Letartóztatták, és a nyomozás két másik hasonló eltűnést is feltárt, amelyeket korábban nem tekintettek összefüggésben állónak.
A halászok sokáig nem mentek ki a tengerre. Számukra ez az eset örökre megváltoztatta a «horgászat» szó jelentését.
