Azt hittem, anyám Harley-Davidsonja egy vicc, amivel zavarba jöttem – az igazság sokkal mélyebb
Julia mindig is arról álmodott, hogy a Tökéletes Szomszéd legyen. Célja az volt, hogy példaképként inspirálja a közösség többi nőjét.
Képzelje el az arckifejezését, amint az anyja felgurult egy Harley-Davidsonra, és behajt a felhajtóra. Julia tiszta zavart hullámot érzett, ami majdnem az anyja kirúgásának szélére lökte, de az igazság visszatartotta.
Miközben a reggeli nap meleg fényben fürdette Julia udvarát, letérdelt a földbe, és kesztyűs kezei óvatosan megveregették a talajt virágzó rózsái körül.
A virágok gyengéd illata keveredett a hűvös levegővel, rövid felüdülést adva a benne felgyülemlett feszültségtől. Ez volt a biztonságos menedéke – egy olyan hely, ahol minden elérhetőnek tűnt.
Aztán végre megérkezett a hang, amitől félt.
– Jó reggelt, Julia! Hű, fényesen és korán kelsz, már gondozod a kertedet? – Lenyűgöző – kiáltotta Nancy, és túlságosan édes hangja igyekezett leplezni a rá oly jellemző leereszkedést.
Julia felnézett, udvarias mosolyt erőlve az arcára.
Nancy ott állt, virágos ruhája tökéletesen préselődött, haja pedig makulátlan volt, és úgy tűnt, mintha egy életmódmagazinban lenne, nem pedig egy igazi környéken.
– Neked is jó reggelt, Nancy – mondta Julia nyugodt hangon, még akkor is, amikor az állkapcsa kissé összeszorul.
«Mindent megteszek, hogy mindennel a tetején maradjak.» – Persze tudom, hogy nem mindig néz ki olyan jól, mint a tiéd.
Nancy ajka markánsabb mosolyt formált. – Hé, ne légy olyan kemény magaddal. Azt hiszem, mindenkinek megvan a maga normája. Nagyon is lehet, hogy a tiéd… Kicsit egyedi.
Julia erősebben szorította a simítót. Nancynek volt készsége, hogy belecsússzon ezekbe a sunyi megjegyzésekbe, és minden beszélgetést a külsőségek versenyévé változtat.
Julia megvetette, mégis volt valami a rivalizálásukban, ami tüzet gyújtott benne. Nem akarta hagyni, hogy Nancy azt higgye, felsőbbrendű.
Nancy félrehajtotta a fejét, éles tekintete végigsöpört Julia arcán. – Ma egy kicsit másnak tűnsz. Zavar téged valami?”
Julia felsóhajtott, és rájött, hogy egyszerűbb őszintének lenni, mint kikerülni Nancy könyörtelen kérdezősködését. – Velem nem.
Édesanyám most vált el apámtól. Életének ebben a szakaszában kihívásokkal teli időszak volt ez számára. Velem fog lakni. Nagyon szüksége van rá, hogy jelen legyek mellette.
Nancy mosolya röviden megremegett, majd még hamisabb kifejezéssé változott. – Ez olyan kedves tőled. Édesanyád igazán szerencsés, hogy olyan gondoskodó és odaadó lánya van, mint te.
