Egy 79 éves nagymama minden reggel a szemeteskukában kotorászott, az emberek azt hitték, élelmet keres, de a valóság sokkal rosszabb volt.

Egy 79 éves nagymama minden reggel a szemeteskukában kotorászott, az emberek azt hitték, élelmet keres, de a valóság sokkal rosszabb volt.

Az idős asszony az első emeleten lakott, egy bepárásodott ablakokkal és kidőlt fikuszfákkal az ablakpárkányon.

Senki sem tudta igazán, ki ő. A szomszédok egy dolgot tudtak: minden nap, pontosan reggel hatkor, kiment a szemetesekhez egy nagy, kifakult zsákkal. És elkezdett ásni. Sokáig. Mintha valami fontosat keresne.

— Újra odament…
— Talán élelmet keres? Vagy üvegeket?
— Nem, csak őrült.
— Vagy boszorkány. A szemei olyanok, mint egy bagolyé, vitatkoztak a helyiek.

Egy kilencéves kislány lakott ugyanebben a házban. Gyakran látta a nagymamáját az ablakból, és nem értette, miért csinálja ezt minden nap. Egy nap a kíváncsiság győzedelmeskedett a félelmén. Amikor az anyja dolgozni ment, lement az udvarra, és közelebb jött.

— Nagymama… elvesztettél valamit?

A lány durvaságra számított, de a nagymama hirtelen suttogta:

— Láttál itt babát?

A lány megdöbbent.

— Kit?

— Egy fiú… nagyon kicsi… egy takaróba volt csavarva. Elvesztettem. Itt van valahol.

Ezekkel a szavakkal ismét a szemét fölé hajolt, és elkezdett régi zsákokban turkálni, már nem figyelve a lányra.

A lány rémülten hazaszaladt. És este mindent elmesélt az anyjának. Elsápadt, és csak suttogta:

— Ne zaklasd tovább, hallod? Ne gyere a közelébe.

Egy héttel később az idős asszony meghalt — közvetlenül a szemeteskukák mellett. Szélütés. A mentő gyorsan, de későn érkezett. A zsákot, amitől soha nem vált meg, a portások elvitték. És néhány nappal később az emberek suttogni kezdtek a bejárat melletti padon:

— Hallottad, mit tudtak meg róla?

— Kiről?

— Erről a nagymamáról. Tizenöt évesen titokban szült. Otthon. Az apja kétszer annyi idős volt nála, állítólag szomszéd. Mindent eltitkolt. Megszülte a gyereket – és azonnal kidobta. A kukába. Az anyja megverte és kirúgta.

— Ó, te jó ég…

— Azóta teljesen megőrült az elméje. Vagy elmegyógyintézetben volt, vagy otthon. Aztán teljesen visszahúzódott. És minden nap a kukába ment. Hogy megkeresse. A gyerekét.