Egy kanca betörte egy élelmiszerbolt üvegajtaját és elszaladt: a bolt tulajdonosa utánafutott, és valami szörnyűséget látott
Egy átlagos nyári nap volt. A hőség betöltötte az utcát, a levegő vibrált a perzselő aszfalt felett.
Egy kis háztartási cikkeket árusító bolt tulajdonosa állt a pult mögött, és a napi bevételt számolta. Hirtelen egy furcsa, ropogó hang törte meg a csendet.
– Mi a fene…? – motyogta, a hang felé fordulva.
Tompa puffanással egy ló rontott be a bolt előtti járdára. Mintha a semmiből bukkant volna elő.
Sörénye vadul lobogott, szemei vad félelemtől égtek. Habozás nélkül felágaskodott, és kétségbeesett nyerítéssel patáival ütögette az üvegablakot.
BUMM!
Egy hatalmas repedés terült szét az üvegen.
BUMM!
Az üveg szilánkokra tört, ezernyi csillogó szilánkra törve. A kanca egyre hangosabban nyerített, orrlyukai kitágultak, szemei őrjöngtek.
– Mit csinálsz?! – kiáltotta a boltos, és az ajtóhoz rohant.
De a kanca, mintha rájött volna, hogy az üvegfal eltűnt, hirtelen megfordult és elszaladt, csak patanyomokat hagyva maga után a járdán és káoszt a boltban.
A tulajdonos nem habozott – dühtől fortyogva kiviharzott utána.
– Állj! Állj meg, te átkozott állat! – kiáltotta, miközben autók és gyalogosok között rohant. – Megtalálom a gazdádat, te pedig mindent megfizetsz!
Az út szélén, egy fa árnyékában egy kiscsikó feküdt. Apró teste alig mozgott, lélegzete kapkodva, szeme tele fájdalommal és félelemmel.
Az oldalán horzsolások és vér borította a területet. Egyértelmű volt, hogy egy autó elütötte, majd elmenekült, magára hagyva a szegény állatot.
A férfi szíve összeszorult. A kanca – az anya – felé fordult, és halkan felhorkant, mintha könyörögne.
– Sajnálom… – sikerült kinyögnie, gombóccal a torkában. – Te… te csak segítséget kértél…
Egy pillanatnyi habozás nélkül odaszaladt, óvatosan felemelte a csikót – mint egy gyereket –, és sietve a kocsijához sietett. A kanca mellette futott, zihálva, mintha félne szem elől téveszteni a kicsinyét.
Az állatorvosi rendelőben minden homályos volt: villogó fények, a gyógyszerek szaga, az orvosok feszült arcai.
Órák teltek el, mire az állatorvos kijött a műtőből.
– Szerencséje volt – mondta. – Egy kicsit később elveszítettük volna. De túl fogja élni.
A bolt tulajdonosa megkönnyebbülten felsóhajtott, és kinézett az ablakon. A kimerült és remegő kanca végre lefeküdt a klinika előtti fűre, és egy pillanatra sem vette le a szemét az ajtóról.
Később a tulajdonos új üvegtáblát szereltetett be – és mellé akasztott egy képet a csikóról az anyjával. Mindenki, aki belépett a műhelybe, elolvashatta alatta a szavakat:
„Néha még a legkétségbeesettebb tetteket is szeretetből hajtják végre.”
