Ma egy kicsit meg kellett büntetnem a fiamat.
Beállítottam egy sarokba, hogy gondolkodjon.
De mielőtt letelt volna az idő, valaki már oda is lépett hozzá, és leült mellé.
A legközelebbi barátja.
A védelmezője.
A kutyája.
A kutya csendben közeledett, leült mellé, fejét a vállára hajtotta, mintha ezt mondaná:
„Ne szomorkodj, veled vagyok.”
Semmi szemrehányás, semmi kérdés – csak csend, melegség és hűség. Abban a pillanatban megértettem:
A kutya nem csak egy háziállat. A család tagja,
Egy lelki társ, A gyermek legérzékenyebb barátja.
Az ő világában,
Nem számít, mit tettél,
Nem számít, ha megbüntetnek.
Egy dolog fontos:
«Szeretlek és mindig itt leszek.»
